Gimesi Dóra Arany János népmeséből írt változatának elemeit adaptálta színpadra úgy, hogy a történetvezetéshez és a karakterek kidolgozásához több más feldolgozásból is merített. Ezáltal egy egészen új színdarab született meg, amely dramaturgiailag feszes szerkezetben mutatja meg Rózsa királyfi és Ibolya tündér királylány varázslatokkal átszőtt történetét.
Egyikük daliás, a másik csodaszép. A fiú ember, a lány tündér. Klasszikus mesei figurák.
Rózsát még csecsemőként elragadja szüleitől a tündérkirály és otthonában szolgának neveli. Tizenhat évvel később a tündérkirály leánya, Ibolya eladósorba kerül, azonban mostohaanyja nem hagyja, hogy a lány átvegye Varjúháj király trónját, mivel azt saját magának akarja megkaparintani. Hatalmi vágyában lehetetlen feladatokat tűz ki Rózsa királyfinak, aki mindent megtesz, hogy elnyerje Ibolya kezét, de a feladatokat ő sem tudja egyedül megoldani. A gonosz mostoha végül odáig merészkedik, hogy Rózsa életére tör szolgájával, Nadragulyával.
Két fiatal mesébe illően kalandos, varázslatos szerelméről szól a történet, amiben a gonosz mostoha megkeseríti a szerelmesek életét és mindent elkövet, hogy szétválassza őket. Sötét ármány, cselvetés, menekülés, mindez fűszerezve humorral, huncutsággal és telve érzelemmel. Zenével kísért önfeledt játék, ami szívből szól, hiszen: „Igaz szerelemnek nincs lehetetlen semmi!”
A színdarabot eddig csak bábszínházban láthatta a közönség, kőszínházban most első alkalommal mutatja be társulatunk.
Rendezői koncepció
Ahogy a színlapon is látszik, több színpadi alkotó szakma képviselői dolgoznak azon, hogy ez a varázslatokkal, próbatételekkel tarkított mese méltó módon mutatkozzon be a Szegedi Nemzeti Színház Nagyszínpadán.
Már első olvasáskor úgy éreztem, hogy az a gazdag mesei világ, amelyben az ismert archetípusok – királyfi, tündérlány, gonosz mostoha, vicces népi figurák, stb. – megjelennek, igényli azt, hogy saját audiovizuális világot teremtsek köré, lehetőleg élő zenei kísérettel.
Az élő zenei hangzás az egyik legerősebb atmoszférateremtő erő a színpadon. Fábri Géza, aki rendkívüli gazdaságú és kiterjedt népzenei ismeretekkel rendelkezik, változatos és a karakterekre szabott zenei világot hoz a készülő előadásba. Vonós, pengetős, fúvós hangszerekkel kísérik majd a zenészek végig a játékot.
Szintén nagyon hangsúlyos szerepet szánok a színpadi mozgásnak. Olyan formanyelvet szeretnék megmutatni a gyermekközönségnek és felnőtt kísérőiknek, amely túlmutat azon a szokványos megoldáson, amikor a dalokat, táncos számokat „lemozogják” a színészek és/vagy táncosok. Sajátos mozgásvilágot kívánok létrehozni, amelyben a tündérek és az emberek világába tartozók érzékelhető módon elkülönülnek. Ehhez meg kell találni minden karakter sajátos gesztusait, mozdulatait, de ezen felül még fontosabb, hogy meg tudjuk mutatni a textus mögött rejlő érzelmeket és szándékokat. Ebben segít Varga József, aki évek óta dolgozik sokat tapasztalt koreográfusként és táncosként a színházban és számos különböző stílusú és műfajú előadásban bizonyította már tehetségét és sokszínűségét.
Az előadás látványvilágának megtervezésekor is törekedtünk arra, hogy a két világ elkülönülése látványos legyen, ugyanakkor felismerhetően hordozza a benne élők ismertetőjegyeit. Ennek megfelelően a tündérek birodalma fényes, könnyű, elemelt, vibráló, amelynek fő jegyei a szecesszió világát tükrözik. Áttetsző fóliából nyújtott falak, világító fák, sejtelmes organza anyagok uralják a teret. Az emberek világában a rózsa piros színe a meghatározó, ez köszön vissza a teret határoló falakon, a jelmezeken és a színpadon elhelyezett rózsát formáló emelvényen is. Organikus, természeti formák, népi motívumok gazdagítják képzőművészeti minőségben a színpadképet. A Dömötör-díjas tervezők, Molnár Zsuzsa és Varjas Zsófia öntik formába az elképzeléseinket.
Rendezőként azt érzem a legfontosabbnak, hogy megtaláljam az egyensúlyt a kicsiknek szóló játékos előadásmód és a darabban megfogalmazott komoly kérdések és problémák (két népcsoport közti viszály, féltékenység, hatalomvágy, szerelmi bánat, szülő-gyermek konfliktus) megfelelő súlyú bemutatása közt. Színészvezetési munkámban ennek a kettősségnek a felszínre hozása, kimunkálása és az arányok betartása lesz hangsúlyos feladat.
Barnák László