A Nemzeti Filharmonikusokkal és a Művészetek Palotájával közös produkció
Strauss a bibliai József történetét opera-szerűen dolgozta fel baletté. Míg a klasszikus balettek elsősorban a cselekmény minél akciódúsabb elmesélésére törekednek, Strauss nagyoperai jeleneteket komponál, történet helyett atmoszférát teremt: legelőször is részletesen megrajzol egy társadalmi közeget, egy közösség lélekállapotát, majdnem olyan hosszúságban, mint a mű második felében megjelenő tényleges József-történetet. A főhős csak akkor léphet színre, amikor már feltárult a szellemi közeg. Ekkor dimenziót vált a történet és „kamaraoperai” lesz…. A társadalmi psziché után az emberi psziché tárul föl, a legenda szinte csak ürügy arra, hogy – mint a nagy Strauss operák: Elektra vagy Salome esetében – feltáruljon a hitét vesztett, kiüresedett vagy épp mániákussá vált, egyszóval neurotikus/pszichotikus ember belső pokla. Nem véletlen, hogy Freud Strauss kortársa volt.
Egy materiális, a transzcendenciát tudomásul nem vevő, sőt, veszélyesnek tartó világban vagyunk, ahol az ember csak test és hús, anyag, impulzusok nélkül létezik. Hideg és kiszámított minden, a társadalom kasztokra oszlik, minden óramű pontossággal működik. Ebbe a világba érkezik meg József, a maga szubjektiv világlátásával és energiája szétzilálja a rendet. Miképpen Salome Keresztelő Szent Jánosban, Potifárné Józsefben látja meg az oly régóta áhított férfit, aki kizökkenti érzéketlenségéből. Vallás és erotika, extázis és transzcendencia mindig is összetartoztak, és ebben a különös táncműben már-már merész módon tűnik el a határ a kettő között.
A Szegedi Kortárs Balett előadásában Juronics Tamás rendező koreográfus a tőle megszokott módon kitágítja a történet értelmezési síkjait, kiemelve azt a vallásos/bibliai, de még a századfordulós bécsi pszichoanalízis világából is, a jövőbe vetítve absztrahálja a legendát, szorongató disztópiát tárva elénk.
József: Horváth M. Gergő
Potifárné: Zsadon Flóra
Potifár: Czár Gergely
Angyal: Juronics Tamás
Dudu: Csetényi Vencel
Továbbá: Hajszán Kitti, Hortobágyi Brigitta, Takács Zsófia, Stáry Kata, Szigyártó Szandra, Bujdosó Anna, Dobrovics Réka, Hegedűs Tamás, Kiss Róbert, Bocsi Petra, Vincze Lotár, Majer Gábor,
Pataki Noémi, Molnár Johanna, Szabó Csenge
valamint a Szegedi Nemzeti Színház tánckara és a Tömörkény Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola növendékei
Zene: Richard Strauss
Fény: Stadler Ferenc Díszlet koncepció: Juronics Tamás
Díszlet kivitelezés: Scabello
Jelmez: Bianca Imelda Jeremias
Koreográfus asszisztens: Czár Gergely
Konzultáns: Almási-Tóth András
Koreográfus: Juronics Tamás